Nem fertőző galambbetegségek
Mérgezést sokféle növény, vegyület, növényvédőszer, gyógyszer okozhat. A szulfonamidok a kokcidiózismegelőzés és -terápia során leggyakrabban alkalmazott hatóanyagok. Túladagolásukkor a mérgezett állatok levertek, bágyadtak, keveset mozognak, a bőrön, izomban, belső szervekben vérzések mutatkoznak. Az injekciós formában adott kalcium-készítmények is veszélyesek. Fiatal madarakban gyors elhullást okozhatnak. A kálium-permanganát formájában még ma is használatos hasmenés elleni szer túladagolva az emésztőtraktus szöveteinek elhalását okozhatja. Az emésztő grittbe mértéktelenül adagolt konyhasó a vízfelvétel fokozódását váltja ki, hasmenést, kiszáradást, idegrendszeri tüneteket, elhullást okozhat. Az A- és D-vitamin túladagolása csontosodási zavart, a lábak deformitását okozza. A levamisol előnyös tulajdonsága, hogy tört adagban immunstimuláns hatása van, ugyanakkor a tetramizollal 
és a mebendazollal együtt igen gyakran toxikus, mert a biztonsági indexe alacsony. Hányás, hasmenés, idegrendszeri tünetek előfordulhatnak, súlyos esetben akár elhullás is lehet. Az ivermectin rendkívül hatékony külső- és belsőparazita-ellenes szer. Terápiás dózisban is megviseli a galambot, jellemző ilyenkor a haragoszöld színű, bűzös bélsár, a galambok néhány napig gubbasztanak, levertek, étvágytalanok. Alkalmazásakor tilos bármely más terápiás vagy prevenciós beavatkozást végezni. Célszerű az alkalmazás után dúcnyugalmat biztosítani a galamboknak. Huzamosabb ideig alkalmazva terméketlenséget okozhat. A benzimidazol-származékok (metronidazol, dimetridazol, ronidazol, carnidazol) túladagolása hasmenéssel, hányással, idegrendszeri tünetekkel, elhullással jár, ezért a pontos adagolás fontos!
Összeállította Dr. Schindler Gábor állatorvos