Paraziták okozta galambbetegségek
A paraziták olyan szervezetek, amelyek egy másik élő szervezetben vagy szervezeten élnek táplálékszerzés céljából, amelynek során az érintett gazdaszervezetet károsítják.
Belső paraziták:
A galambokban előforduló belső paraziták 12 faját írták le eddig, amelyek elsősorban a gazdaszervezettől létfontosságú tápanyagokat vonnak el, így közvetlenül hozzá járulnak az immunrendszer gyengítéséhez, segítve ezáltal a másodlagos kórokozók megtelepedését. Jelentős a toxintermelő képességük, amely a különböző szervek károsodását vonja maga után. Más kórokozók terjesztésében is fontos szerepük van (például vírusok), és a gazdaszervezet szöveteit, szerveit a szervezetben történő szaporodásuk révén közvetlenül is károsítják.
A galambok bélférgessége:
Galambban gyakran megtelepedő féregfajok: orsóféreg, hajszálféreg, galandféreg, légcsőféreg, gyomor-bélféreg, vakbélféreg, izomféreg. Főbb tünetek: fénytelen, borzolt tollazat, gubbasztás, hasmenés, légzőszervi tünetek, hirtelen sorvadás, vérszegénység, senyvesség, a bőr kiszáradása, termeléscsökkenés, a röpképesség csökkenése, idegrendszeri tünetek, bélelzáródás, hányás, elhullás stb. A kifejlett férgek néha szabad szemmel is láthatóak (orsó- és galandféreg), legtöbbször azonban a kórbonctani vizsgálat és a laboratóriumi diagnosztika segít. A megelőzés során különös figyelmet kell fordítani a dúchigiéniára, a takarmányozás higiéniájára, az idegen galambok karanténozására. Fontos az évi legalább négyszeri megelőző kezelés, lehetőség szerint egyedi kezeléssel. Fontos, hogy az állomány minden egyedét kezelni kell, és a kezelések után célszerű vitamint, probiotikumot és bélhámregeneráló szereket adagolni
Trichomonosis:
A kórokozó szabad szemmel nem látható, mikroszkóppal vizsgálva jellegzetes dugóhúzószerű mozgást végző, ostoros egysejtű véglényként jelenik meg. A legtöbb galambállományban jelen van a fertőzés. Altalában jellemző az ivarszervek gyulladása (galambokban igen gyakran a kloáka-előesés hívja fel a figyelmet a bántalomra) és az emésztőtraktus bántalma, amely fészek fiatalokban is erős, vizes hasmenéssel jár. A fészek fiataljaink köldöktájékán borsónyi sárgásfehér, sajtos, kemény gombszerű képletet látunk (galambász nyelven ezért ezt a betegséget „sárgagomb” betegségnek hívják). A száj-garatüregben hasonló, viszonylag könnyen levonható, turószerű, törmelékes anyag található. A madarak gyorsan fogynak, étvágytalanok, erőtlenek, a fejlődésben visszamaradnak, esetleg el is pusztulnak. A köldöktájék érintettsége esetén gyakran a „belső szervi ” forma is kialakul, amely során a létfontosságú szervek - elsősorban a máj, de az ivarszervek is - súlyos, maradandó károsodást szenvednek. Ezeket az egyedeket célszerű selejtezni az állományból. Idősebb madarainknál jellemző tünet az étvágytalanság, a lesoványodás, a könnyezés, a szemhéjgyulladás, a bélgyulladás, a repülési teljesítmény csökkenése, enyhe légzési nehézség. A diagnózis felállításában a mikroszkópos vizsgálat segít. Gyanú esetén a legfontosabb az időszakonkénti megelőző kezelés. Fontos az állományba kerülő új egyedek karanténozása és kezelése, a hajlamosító tényezők kiküszöbölése, a dúchigiénia szabályainak betartása, valamint a fertőzési források kiiktatása.
Kokcidiózis okozta megbetegedés:
A kokcidiózist az Eimeria nemzetségbe tartozó egysejtűek okozzák. Minden galambállomány terhelt a kórokozóval, amelyek fajspecifikusak, tehát előfordulhatnak más állatfajban, de ott megbetegedést nem okoznak. A fertőződés szájon át történik. 
Jellemző tünet a nagy vízigény, a nyálkás-vizes, bűzös-véres hasmenés (néha áttetsző tócsaszerű bélsár). A borzolt tollazat, lesoványodás és elhullás sem ritka. A diagnózist a mikroszkópos vizsgálat erősítheti meg. Közepes, illetve súlyos fokú kokcidiózis fertőzöttség esetén sürgősen be kell avatkoznunk. Fontos az állományba kerülő új egyedek karanténozása, kezelése, valamint sokat segíthet a probiotikumok, májvédő és immunerősítő szerek alkalmazása, valamint az optimális állománysűrűség betartása (1 m3/pár).
Külső paraziták:
A külső paraziták széles körben elterjedtek a környezetben. Ízeltlábúakhoz tartoznak, egyesek a pókfélékhez (atka, kullancs), mások a rovarokhoz (tolltetvek stb.). Kártételük a tünetmentes fertőzéstől az elhullásig széles skálán mozog. Rendszerint zavarják az állatok nyugalmát, tápanyagokat vonnak el, a tollruhát, a bőrt károsítják, de más betegséget is terjeszthetnek (vírus, gombatoxin, baktérium stb.). Összességében a galambok immunrendszere meggyengül, súlyos esetben elhulláshoz vezet a fertőzés.
Fő kórokozók:
kullancsok, madártetű-atkák, rühatkák, meszesláb-atka, tolltetvek stb. A csípések helyén gyulladások, kiütések alakulhatnak ki, és a viszketés, a csökkent növekedési erély, gyengeség, elesettség, bágyadtság, tollhibák, tollképződési zavarok, tollkihullás, légzőszervi tünetek, repülési képesség csökkenése, elhullás sem ritka. A kullancsok, tolltetvek stb. szabad szemmel is jól láthatók, de az atkák kimutatásához már laboratóriumi vizsgálat szükséges (bőrkaparék, tollképletek stb.) A megelőzés eszközei a környezet rendszeres takarítása, fertőtlenítése, a galambok megelőző vagy terápiás kezelése spray, fürdetés, porozás vagy bőrre cseppentés módszerével.
Vér- és szövetparaziták:
Eddig 120 fajukat írták le a madárvilágban, de galambban eddig csak egyetlen faj szerepe tisztázott (Haemoprotens columbae). A kórokozó vadon élő madarak segítségével terjed, a fertőzést követő 8-17. napon a paraziták megjelennek a szív- és vázizomzatban, valamint a vörösvértestekben. Tünetek: sántaság, bágyadtság, hasmenés, nehezített légzés, hirtelen elhullás.
A kórokozó kimutatása jól felszerelt, speciális laboratóriumokban lehetséges. A betegség kezelési metodikája még kutatás alatt van.
Összeállította Dr. Schindler Gábor állatorvos